Az IKON története a szeretettel kezdődött. Minden féle-fajta szeretet átitatja, amit csak el tudunk képzelni. Baráti, felebaráti, munka iránti, hitvesi, testvéri, környezetünk védelme és szeretete, és persze a leges-legfontosabb, ami a világnak életet ad: anyai szeretet!
Igen.
Kicsiny lányom már egészen pici kora óta ekcémás. Gyermekkori, azt mondták, kinövi. De, azért csak kenegessük szteroidos krémmel, mert az jó a csecsemőnek.
Nem hittem, hogy csak ez segíthet!
Olvasni kezdtem, tudni akartam mindent, hogy segíthessek. Megszámlálhatatlan órát, és napot töltöttem el a neten szörfölve, és tonna szám hordtam haza a könyveket. A lehető legtöbb oldalról próbáltam megközelíteni a dolgot, de mindig ugyanoda jutottam:
Cseréljek le minden vegyszert a háztartásban, amit csak lehet! Mosószert, öblítőt, mosogatószert, tusfürdőt, fertőtlenítőket.
A mosódióval kezdtem, aztán felkapott, és maga alá gyűrt ez az élet. Jött a citromsav, a mosószóda, és az ecet minden mennyiségben. Még a wc illatosítókat is kidobáltam, ami hajtógázos volt. A 100%-os illóolajok pompásak. A fanatizmusom hamar kialakult, és állandósult, még hamulúgot is főztem. Így jutottam el a kézzel készült natúr szappanokhoz.
Még több könyvet hordtam haza. Kísérleteztem a receptúrákkal, és kerestem a természetes alapanyagokat. De az organikusan kapható vajak és gazdag olajok összeolvasztása, és százalékos arányának számolgatása, csak a kezdet volt. Saját receptúrák kezdtek születni, és már nem csak én hittem, hogy boszorkány vagyok.
Persze ez most így leírva talán egyszerűnek tűnik, azért messze nem volt az. Más tudni az egyes alapanyagok tulajdonságit külön-külön, és más, amikor már szinergiában dolgoznak. Aztán persze megint egy másik aspektusa a dolgoknak, hogy a bőr, esetünkben a lányom bőre, hogy reagált rájuk. Hosszú utat jártam be, sok ismeretre tettem szert és sokat próbálkoztam, míg a saját bőrünkön megtapasztaltam meg, hogy mi működik, és mi nem.
Mindennek a kezdete és a vége!
A szappankészítés azért egy teljesen más lapra tartozik. Nem „csak” összekeverem Á-t a B-vel.
Komoly számítások, veszélyes lúg, teljes védőfelszerelés! Tényleg nem lehetett elbagatellizálni. De hittem benne, hittem magamban és abban, hogy olyan plusz segítség lehet az ekcéma legyőzésében, melynek lehetőségét nem ereszthettem el!
Így nem volt más hátra; belevágtam. Ahogy korábban is, itt is az előre kiszámított, már kipróbált receptekkel kezdtem, aztán elszabadult bennem újra a boszorkány. De nem bántam! Nem csak a segítő szándék munkált bennem hevesen, de az alkotni vágyásom is kiélhettem.
Tagadhatatlanul új szerelem született. A natúr világ a szerelmem lett.
Plusz egy fő, akin kedvemre boszorkányozhattam! Nem, nem! Csak viccelek!!!! Szerencsére neki nincs semmi ilyen jellegű problémája. Reméltem a vegyszermentes élet miatt, hogy ez így is marad.
Mint már említettem, alkotó lélek vagyok, és ez mellett mindig is sokat foglalkoztam írással. Kisgyermekként is naplót írtam. Szerettem visszalapozgatni, és így emlékeket felidézni, megőrizni.
Második babám születése után érlelődött bennem, hogy a technika segítségével nem papírra vetem le a velünk történteket, a bennem kavargó és feltörni vágyó „eget rengető” gondolatokat, hanem blogcikkek formájában őrzöm meg mindennapjaink eseményeit.
Eszembe sem jutott, hogy amit egyetlen kattintással, kilövök a világűrbe, azt bárki is megtalálja. Hiszen olyan nagy és szövevényes az internet, ki a bánat olvasná el, amit egy teljesen szürke, hétköznapi anyuka írogat, mackóalsóban egy délvidéki kisváros panel lakásában. Tévedtem.
Sok mindenről szó esett a blogon, az esti fürdetés vicces történésein keresztül, a semmit nem tudtam aludni a babától-ig mindenről. Így néha az általam kreált kencék is szóba kerültek. Sikerek, bukások.
Meglepődve kellett megtapasztalnom, hogy a saját magunk számára készített kencék leírásaira, fotóira Új-Zélandtól kezdve, Kalifornián át és sajnos nem bezárólag számos európai országban élő magyar talált rá, és kért segítséget, tanácsot tőlem. Mit, mivel, és hogyan keverjen össze, használjon fel, hogy enyhüljenek ekcémás tünetei?!
Elképedtem!
Egyrészt bizonyosságot találtam rá, hogy az ekcéma lassan népbetegséggé növi ki magát. Másrészt, itt szembesültem vele, hogy az internetre kiírogatva, minden szavam, gondolatom, küszködésem és sikerem bejárhatja a világot. Míg én abba a naiv létben, saját kis burkomban gondoltam létezni, észre kellett vegyem, hogy „kiléptem” az ajtón.
Szívesen segítettem, és osztottam meg tapasztalataimat, és tudásomat. Megismertem ezt a hihetetlen felemelő érzést, hogy segíthetek. Az életem egészen más megítélés alá esett hirtelen. Már nemcsak azokért vállaltam felelősséget, akik egy kis körben elfértek körülöttem. Egyre hatalmasabb és hatalmasabb kört akartam, hogy sok-sok, rengeteg ember beleférjen.
Szerencsés helyzetben vagyok, hogy a férjem abszolút partner volt, mindenben támogatott mindenféle szinten, ahogy csak ez emberileg lehetséges. Ez alatt nem azt értem, hogy elnézte nekem új és költséges hódortomat, bár elnézte; sokkal inkább volt erkölcsi, anyagi és hitvesi támogatás, amit tőle kaptam, melyért nem lehetek neki elég hálás.
Ahogy telt-múlt az idő, kezdett körvonalazódni számomra, hogy nem szeretnék már a régi munkámba visszatérni. Mert kezdtem küldetésként megélni ezt. Egészen mélyen, bennem egy hang, azt súgta nekem: EZ az én feladatom ezen a világon.
Visszavezetni az embereket a természethez. Megtanítani nekik mindazt, amit nagyszüleink, dédszüleink egyértelműnek vettek, hogy minden megteremtetett számunkra, és fűben-fában van az orvosság. Tudták milyen betegségre milyen „gazból” kell kötést készíteni, vagy teát főzni.
A mai társadalom nagy része, tisztelet a kivételnek, véleményem szerint éhen halna a betondzsungelben, vagy elvinné egy járvány, ha az úgynevezett civilizációnkon csak egy apró kis hiba is keletkezne. Szennyezzük a vizet, a levegőt, a földet. Még! De már nem sokáig. Mert ez így nem mehet tovább! Minden telítődik méreggel.
Mondom én, aki megrögzött szokás ember vagyok. 🙂 De itt tudtam és akartam is a változást. Láttam, hogy egyre többen vannak ezzel így. Lassanként rádöbbentem, hogy csak a változás állandó. Csak abba kapaszkodhatunk, s erre kell hitünket építenünk.
A baráti szeretet, támogatás, elszántság itt lépett az éltembe, kinek személye később az üzlettársam lett.
Jött Ő, Krisztina, elkezdte használni a szappanjaimat, és a szerelmem, az Ő szerelme is lett. A hitem, az Ő hite is lett. A natúr világ bekebelezte, és nem engedte többé el!
Aztán az élet azt gondolta, meg kell őt büntetni valamilyen előző életben elkövetett bűnéért, és egyik napról a másikra elvesztette a munkáját. Támaszra volt szüksége, hát mellette álltam. Igyekeztem nem hagyni, hogy az önsajnálat mocsarába süllyedjen. Nap-nap után egyre több időt töltöttünk együtt.
Repültek a napok. Egyre inkább nem akartunk megválni egymástól. Fontos lett nekem, igaz barát! Közben csendesen, mélyen megszületett egy gondolat. Ugyanaz a gondolat mindkettőnk fejében. Külön-külön érlelődött, formálódott, míg nagy sokára a felszínre tört. Egyetértettünk. Megint. Sokszor előfordul, azóta is. 🙂
Ezek után az események oly mértékben gyorsultak fel, hogy a forgatag mely magával ragadott bennünket, még mindig itt kavarog felettünk.
Mások segítése, nagy-nagy felelősség. Ezért legelső IKON-os intézkedésünk az volt, hogy profik segítségével mester vizsgát tettünk.
Azóta is minden napunk, és gondolatunk e világ körül forog, egy vegyszermentes, élhető világ körül, melyet nekünk az IKON testesít meg.
Most, hogy már tudod, kik is vagyunk és hogy jutottunk el idáig? Örülünk, hogy itt vagy!
Sok-sok vegyszermentes pillanatot kívánunk Neked IKONjaid társaságában!
Heindlné Budai Krisztina
Szalay Annamária
Regisztrálj, és Neked egy nappal korábban hozzáférést biztosítunk összes Black Friday ajánlatunkhoz!
Regisztrációd által mindenki előtt tudni fogsz különleges ajánlatainkról, melyek limitáltak számban és időben egyaránt!
Add meg adataidat, hogy megküldhessük a kvíz kérdéseire a helyes válaszokat.
A megszerzett tudás segít, hogy könnyebbek legyenek a hétköznapjaid, és ne az ekcémáról szóljon minden!
Elvezetünk lépésről lépésre az ekcéma nélküli élethez!
