Talán nevetni fogtok, de az olajbogyóról édesanyám jut eszembe. Mely nagy becsben tartott növény Olaszország szerte.
Emlékszem, nagyon vékony kislány voltam, vérszegény. Tudom, hihetetlen, de így volt! Keveset ettem és finnyás voltam. Az új ízeket pedig, határozottan elutasítottam!
Míg édesanyám ízlése különleges volt, és mindent szeretett. Kapribogyót, kaviárt, datolyát, avokádót, olíva bogyót, főleg a feketét. Számomra rémisztő és érhetetlen volt, hogy lehet finom valami, ami fekete?! 🙂
Ő természetesen soha nem adta fel, hogy megpróbáljon rávenni legalább egy kóstolóra. De én már a „szaguktól” is rosszul voltam.
Ilyenkor persze történeteket mesélt e távoli és egzotikus országokról, ahonnan ezek a különlegességek érkeztek, és próbált játékosan meggyőzni, hogy csak egy kis kóstolóra legyek hajlandó, és ne csípőből utasítsam el! Persze hajthatatlan voltam! Hiába volt sivataggal és tevékkel tarkított történet a datolyáról, vagy az orosz kaviárról és iparmágnásokról szóló mende-monda!
Ma már másképp van! Az olajbogyó bármikor, bármilyen, bármekkora mennyiségben jöhet! Nem tudok betelni vele.
Azt tartják, hogy az olasz nők bőre is attól gyönyörű, hogy rengeteg olajbogyót esznek, és az olíva olajat nem csak étkezéshez, de bőrápolónak is sűrűn bevetik!
Egészséges és finom is! Ütős páros! Szokták mondani, jobb kitűnni a tömegből, mint beállni a sorba. De ez most nem igaz!
Állj be az olajbogyók és olíva olaj használók és fogyasztók népes táborába, és lásd bőrödön a különbséget!
