Tehetünk mi is valamit egy tisztább és élhetőbb világért?!

Joaquin Phoenix beszéde a 2021-es  Oscar-díj átadáson

Bár már lassan egy éve volt, újra és újra eszembe jut, és meg kell néznem. Annyira összeszedett, összetett és lényegre törő, hogy az valami elképesztő. Érdemes átgondolni a szavait, és ha lehet megfogadni belőle azokat, melyeket úgy érzünk, alkalmazhatunk a saját környezetünkben.

Mert NEM lemondás! Pusztán tisztán látás és hozzáállás kérdése.

„Istenem, annyira hálás vagyok. És nem érzem különbnek magam egyik jelöltnél sem, vagy bárki másnál ebben a teremben. Mert ugyanabban a szeretetben osztozunk: szeretjük a filmeket és az önkifejezésnek ezen formáját, ami a legcsodálatosabb dolog az életemben. Nem is tudom, mi lenne velem enélkűl.

De az hiszem, a legnagyszerűbb ajándék, amit adott számomra, és még sokunknak ebben a teremben, hogy lehetőségünk van hangot emelni a hangtalanokért. Sokat gondolkodtam azokon az elszomorító problémákon, amelyekkel együttesen szembesülünk. Időnként úgy érezzük, vagy azt éreztetik velünk, hogy más-más célokért harcolunk, de én egységességet látok. Úgy gondolom, akár nemek közötti egyenlőtlenségről beszélünk, vagy rasszizmusról, akár a homoszexuálisok jogairól, akár a beszülöttek jogairól, az állatok jogairól, az igazságtalansággal való harcról beszélünk. A hiedelmek ellen harcolunk, miszerint egy nemzetnek, egy embernek, egy rassznak, egy nemnek, egyetlen fajnak jogában áll uralkodni, irányítani, kihasználni és kizsákmányolni egy másikat, büntetlenül.

Azt hiszem nagyon elszakadtunk a természetes világtól, és sokan bűnösök vagyunk az önző világnézetünkért, hogy azt hisszük, mi vagyunk a világegyetem közepe. Behatolunk a természetbe, és kifosztjuk a forrásaiból. Feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy mesterségesen megtermékenyítsünk egy tehenet, és amikor életet ad a borjának, ellopjuk tőle a kicsinyét. Annak ellenére, hogy gyötrelmes sírása nyilvánvaló. Majd elvesszük a tejét, ami a borját illetné meg, és beletesszük a kávénkba, meg a müzlinkbe. És azt hiszem, félünk az önmagunk megváltoztatásának gondolatától, meg azt gondoljuk, hogy fel kell áldoznunk valamit, le kell mondanunk valamiről, holott emberi létünkben a legjobb az, hogy mennyire leleményesek, kreatívok és eszesek vagyunk. És úgy érzem, hogy amikor mi a szeretetet és az együttérzést alkalmazzuk irányadó elvekként, megalkothatunk, kifejleszthetünk és életbe léptethetünk olyan rendszereket, amelyek előnyösek minden érző lény, illetve a környezet számára is.

Gazember voltam egész életemben. Voltam önző, olykor kegyetlen, nehéz együtt dolgozni velem, és hálás vagyok, hogy sokan azok közül, akik itt vannak, adtak nekem egy második esélyt.

És azt hiszem, ekkor vagyunk a legjobbak: amikor támogatjuk egymást, ahelyett, hogy múltbéli hibák miatt zárjuk ki egymást. Amikor segítjük egymást a fejlődésben, tanítjuk egymást, és irányt mutatunk egymásnak, hogyan tehetjük jóvá a hibáinkat.

Ez az emberiség legnagyobb erénye.

Amikor a bátyám tizenhét éves volt, akkor írta ezt a dalszöveget:

Szeretettel rohanj a menekülésbe, és a béke a nyomodban lesz!”