Biztosan neked is volt már olyan földől teljesen elrugaszkodott gondolatod, hogy EGYSZER, ha sok időt tudnál otthon eltölteni, akkor ezt meg azt csinálnád.
A kertben nekirugaszkodnál annak a magas ágyásnak, amire oly rég óta áhítozol!
Vagy, üresre pakolnád a garázst, és végre egyszer igazán rend és tisztaság lenne, akár még a kerékpárok is beférnének.
Esetleg megkeresnéd a padlás kincsei közt, AZT a fotóalbumot/faragott fa ládikát, gyerekkori zongora kottát, vagy tudom is én?! Igen! Ahhoz, hogy egyáltalán a padlós feljáróhoz hozzáférj, már az is fél napos munkát igényel. De most még ez sem gond.
Egyszerűen csak állj neki! Most szakíthatsz rá időt.
Mondjuk, hogy egy szuszra ki akarod olvasni, középiskolás korod óta a Háború és békét! Ami számomra teljesen értelmezhetetlen vágy, de attól még neked lehet ilyen elvetemült ötleted. Akkor most hajrá! Ess neki!
Most jöhetnek, az úgy szeretném, ha… de hát mikor(?!) című mindenféle fanatizmusok megvalósításai!
Süsd meg azt a sok órába kerülő sütit, aminek idő hiányába sosem álltál neki. Vagy válogasd ki végre valahára megfelelő képen a gyufásskatulya gyűjteményed.
Legyen bármi is a szíved vágya, most itt az idő, hogy előtérbe helyezd magad, és nekiugorj!
Ismerek olyat, aki évek óta szeretne egy teljes napot önmagára szánni a fürdőben. Spa meg wellness otthon! Gyertya és párologtató, pakolás, hajmosás, manikűr és arcradír. Ha Te is közéjük tartozol, és hiányzik hozzá valamid, itt tudsz körül nézni. 🙂
Gondoljuk át! Talán ez a karatén ad majd olyasmit az embereknek, amit régen a magukénak mondtak, de idővel és a felgyorsult élettel elvesztették félúton. És ez nem csak az idő, ámbár az is fontos, nagyon-nagyon fontos! De most inkább arra gondolok, hogy tudtak magukkal törődni. Magukra figyelmet fordítani. Fontosnak tartani, hogy befelé, önnönmaguk vágyaival is foglalkozzanak.
Ne csak a fizikai szükségletek legyenek kielégítve,
bár egyre inkább az is, az elhanyagolható teendők közé süllyed. Figyeljünk belsőnkre, hallgassunk rá! Sokszor megsúgja ő, hogy mi volna a feladat, de vagy elnyomjuk, mert más, halaszthatatlan és világrengetően fontos megbízás van porondon; vagy meg sem halljuk már, mert a XXI. századi zajszennyezés egyszerűen túlharsogja!
Az én álmom egy olyan nap, amikor a könyvtárunk összes könyvét lepakolom. Nem rohanok, ráérősen, akkurátusan. Elmélyedve a molyok rágta papírlapok és porral lepett bőrkötések között.
Egyesével leszedem őket, letörölgetem a könyveket, és MINDEGYIKBE belelapozok kicsit! 🙂 Megnézem, van-e bele írva valami a fedőlapba? Kié lehetett, és milyen dátum tartozik hozzá? Megeshet, hogy elsős koromban nyertem egy énekversenyen való részvételért, vagy hasonlók. Részvétem mindenkinek, aki esetleg ott volt!
Ha valamelyik felmenőnké volt, és régi dátumot, esetleg ismeretlen nevet találok, csak még boldogabb leszek!
Nem bánkódom majd, ha csak 4 kötőjel 7 nap múlva végzek.
Előre látom, és alig várom hogy ezen napok eredményeként, a „most rögtön ki kell olvasnom” kupac, a „feltétlen el kell olvasnom” rakat és az „ezeket már olvastam, de nagyon szeretem” stóc is az égig ér majd! Mert úgy lesz, ez egészen biztos!