A stressz, a túlpörgetett élet, kézen fogva járja velünk a mindennapokat. Cseppnyi enyhülést sem enged, szorítása lélegzetvételnyi szünetet sem hagy. Ha hagyjuk magunkat, ha nem küzdünk ellene, a sodró ár messzebbre repít bennünket, a valóban fontos dolgoktól, mint azt valaha is hinnénk.
Nem könnyű, tudom, az árral szemben. Néha talán értelmetlennek is tűnhet. De mégis hiszem, muszáj megtenni. Erős sziklává válni, stabil lábakon, biztos hittel, nem elfeledve az élet IGAZI értelmét.
S ha nem is mindig, de időről-időre ki kell szállni, meg kell állni!
Fel kell nézni az égre, hogy szemünk megpihenhessen a végtelen kékségen, hogy fülünk újra meghallja a madarak énekét; hogy lelkünk megnyugodhasson, és testünk teljes valója csak egy dologra összpontosíthasson: a szeretetre. A családra, a gyermekeinkre, önmagunkra. Nincs ennél fontosabb!
Szabj magadnak korlátokat!
Jó értelembe vett korlátokat, melyek igyekeznek a helyes úton tartani Téged. Mert ha nem figyelsz oda magadra, egyszer csak azt veheted észre, hogy kicsúszik a talaj a lábad alól. Nem csak a lelked, de vele együtt a tested is elfáradhat, ha vég nélkül kizsigerled, és hamarabb mondhatja azt, hogy eddig volt, és nem tovább, mint gondolnd.
Én tudatosan igyekszem odafigyelni magamra. Például ha kávét készítek. Nem rohanok gyorsan el, míg folyik, elintézni egy telefont vagy megetetni a kutyusokat. Ott állok és várok, előkészítem a hozzávalókat. Csak a kávéra gondolok. Lassan betölti a levegőt jellegzetes, számomra mámorító illata. Ha kész, a bögrémmel egy csendes zúgba húzódom, ahol senki nem zavar. Kilesek az ablakon, a hegyekre látok. Fenséges, szépséges! Nyugtázom, ahogy a tavasz egyre jobban zöldre festi a rügyező fákat.
Igen, tudom, hogy manapság a multitasking milyen felkapott, és menő.
És biztos vannak helyzetek, napok, amikor elkerülhetetlen és hasznos. Alkalmazd, ha szükségét érzed. Nekem nem lételemem, sosem volt, és már nem is lesz. De tudod, hogy én vagyok rosszúl összerakva.
Eleinte nekem is hiányzott a gyomromból a szorítás, de ma már értékelni tudom a testi és lelki nyugalmam egyszerűségében rejlő harmóniát.
Találd meg Te is a lassító pillanatokat, melyektől önkéntelen mosoly tör rád!





