Az úúúúúgy van, hogy ezen a napon a gyerek a főnök. Mondjuk nálunk amúgy is, de mindegy! 🙂
De mielőtt megköveznétek, mi is évente 1-2 ilyen napot szoktunk csak tartani, általában szülinapkor vagy környékén.
És ha egészen őszinte akarok lenni, meg kell valljam, egészen felemelő és mámorítóan szabad érzés, amikor nem kell a gyereket fegyelmezni, és mindenre csak azt mondod beleegyezően, hogy oké. Amikor úgy történnek a dolgok, ahogy az ünnepelt szeretné. Most egy kicsit nehezített a pálya, mert ugye „maradjunk otthon”, (Győrfi Pál-os mély hangon) 🙂 de akkor most ez az egy megkötés van.
Persze lehettek következetesek, ha nektek úgy jobban esik, de nálunk ilyenkor nem nagyon van megszorítás. Persze nem ugrunk kútba, és nem boncolunk kutyát sem, de szerencsére ezt nem is kérték még soha!
Viszont csokitortát reggelizünk, néha vacsorázunk is, vagy ha nem, akkor gigászi fagyi kelyhet! Egész nap ki se mászunk a medencéből, (ami most sajnos/nem sajnos kimarad) azt játszunk amit Ő szeretne. Azt a mesét nézzük, azt a könyvet olvassuk el háromszáztizennyolcadszorra is, amit Ő olvasna. Bejöhet a kutya/macska a házba, alhat éjszaka a nappaliban az ülőgarnitúrán, és hasonló „elvetemült” dolgok.
Hát így!
Kisebbik lányom, Kata, anya-lánya napnak hívja, és ilyenkor egyáltalán nem kell nógatni, hogy kelljen már fel, és húzzon már valami rendes ruhát! Ahogy oda bújok hozzá, hogy – Jó reggelt! – és ölelem, puszilom, MÁR mosolyog és kiabálja:
– Ma van az anya-lánya nap!
Ha eddig nem merészkedtetek ilyen cselekedetre, talán azt hiszed, ez nagyon ingoványos talaj, és nem kétlem, hogy van olyan gyermek, akivel magam sem merném megkockáztatni. De az enyémek, a várakozásainkat meghazudtolva tudnak ilyenkor nagyon ésszerűek, kedvesek, következetesek és nagylelkűek lenni.
Ezért mindenképp azt javaslom, hogy ha csak egyszer is, de próbáljátok ki.
Már szinte látom is, hogy a fiús szülők maratoni focizásra ítéltetnek, vagy 0-24-es x-box partira. Esetleg egész napos sátorozásra a kertben. A lányok pedig kisminkelik apát (is), és befonják a fűzfa ágait is, mert az úgy sokkal szebb!
A bezártság, nem mondom, korlátoz kissé, hiszen nincs óriás játszótér a nagyvárosban, vagy mozi, és hasonlók. De azért megfelelő képzelőerővel lehet szuper dolgokat kitalálni. Hagyatkozz nyugodtan a gyerekre, hidd el szárnyaló fantázia kisegít majd!
Kívánok nagyszerű időtöltést, és végtelen-felhőtlen nevetés áradatot!
