Hogyan lettem kozmetikai cikk gyártó?

Évek óta vagyok natúr kozmetikai cikk gyártó, és dolgozom az IKONban, de még soha nem gondoltam végig, hogy tulajdonképpen mi is vezetett oda, hogy ez lett a hivatásom?! Persze, történt, ahogy történt, és a körülmények, meg a Hold együtt állás, tudom én. De a minap erre a kérdésre, hogy hogy is kerültem én ide, egy egészen banálisnak tűnő összefüggést találtam a múltamban.

Lehet, hogy nevetségesen hangzik, talán jobb volna nem is beszélni róla, de igen! Én szoktam néha azon töprengeni, hogy mennyire van meghatározva, hogy merre tart az életünk, hogy mennyire vagyunk vajon urai ennek, van-e sors, Isten, Buddha vagy a véletlen műve-e, vagy tényleg rajtunk múlik minden?

Amikor ezt a döntést hoztam, és nem egy másikat, ha akkor, ha ott, másképp döntök, most hol lennék, mit csinálnék?

Persze egészen biztos vagyok benne, hogy én pontosan ott vagyok, ahol lennem kell! Hiszen a kozmetikai cikk gyártás izgalamas, és színes!

Boldog vagyok! A családom teljes, a gyermekeimet, a férjemet imádom, a munkám igazi szerelem. Kerek a világom. Amiért ezek a gondolatok mostanában felmerülnek bennem, az biztos attól van, hogy a gyermekeimet látva tűnődöm el, merre tart majd az életük? Hogyan befolyásolja őket egy-egy elejtett szó, vagy egy hosszabb, mélyebb beszélgetés? És a véletlenek (ha vannak) adnak-e majd nekik olyan lehetőséget, mellyel élniük kell, és élnek-e majd vele? Érted ugye, hogy mire gondolok????

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok mentén jutott eszembe egy réges-régi történet, mely magyarázatot adhat arra, hogy én hogyan lettem az, ami?! Kozmetikai cikk gyártó.

Vigyázat! Igaz történet következik!

Tökéletes családban nőttem fel! Egy hihetetlen okos és művelt édesapával, és egy káprázatosan szép édesanyával. (Azt hiszem, nem örököltem Tőlük semmit!)

Édesanyám, bámulatosan értett hozzá, hogy a világ összes kencéjéből legalább egy fellelhető legyen a házban, és akár hiszed, akár nem, használta is mindet. Mit mondottam, gyönyörűséges asszony, igyekezett a lehető legjobban megóvni bőre szépségét.

Mindenféle rutinokat alkalmazott, amiért én áhítattal néztem fel rá. Két okból.

Egy, mert soha nem unta meg, kitartóan krémezett, pakolásozott, radírozott. Rengeteg kozmetikai cikk volt felhalmozva, a fürdőszoba igenis az Ő fenségterülete volt, ahova apám megtűrt személyként léphetett csak be. Az sem volt baj, ha mihamarabb távozott is.

Kettő, mert engem is próbált bevonni eme tevékenységekbe, de én gyűlöltem.

Utáltam, hogy ragadt az arcomon a krém, lehetett az bármilyen drága és márkás. Látom magam, ahogy este, már fürdés után, pizsamába menekülök előle a házban, ő meg nevetve fut utánam, ujján krém, és kérlel:

– Csak bekenlek vele, nem fáj, és olyan finom az illata. – de én nem akartam! Mindegy, utolért, bekent, és elégedett volt.

Csinált olyat is, hogy a konyhában talált alapanyagokból kutyult össze, ezt-azt.

És amikor emlékeimet felidézve itt tartottam, egy, ezek szerint egész további életemet meghatározó élmény jutott eszembe. Ma is látom magam előtt az egészet!

Lépdelek nagy boldogan a konyha felé, ahol édesanyám hétvégi ebédet főz éppen. Zenét hallgat, a rádióból halk, dallamos sláger szól, Ő kedvesen dudorászik, és pakolgat a pultnál. Nekem háttal áll, ahogy belépek. Beszélek hozzá valamit, arra már nem emlékszem mit, de Ő csilingelő hangon nevetgélve válaszol, miközben hozzám fordul.

Bennem megfagy a vér, ahogy arcát bámulom!

Melyet centi vastagon, egészen sötét barna trutymó fed. Frászt kapok, melynek egy velőt rázó sikolyba adok hangot. Arcomon kiül a páni félelem, mire anyám hozzám guggol, és röhögő görcsét visszatartva magyarázza, hogy ez csak banán; és nagyon szép lesz tőle a bőre!

Megértettem mindent, hogy hogy is lett belőlem kozmetikai cikk készítő. Egyszerűen bevésődött! Akkor és ott, minden.

Még soha nem köszöntem meg neki, hogy bár kissé groteszk módon, de pályára állított! 🙂 Szóval Drága Édesanya! Köszönök neked mindent!!! Nem csak ezt!