Our Blog

Levendula sztori!

 

Történet egy kisfiúról és a levenduláról

 

A minap arra értünk oda az oviba kislányommal, hogy az egyik csoporttársa, Pistike, remegve sír. Tündi óvo cikázva szaladgált körötte, és próbálta megoldani a helyzetet. Mint kiderült, Pistikét megszúrta egy darázs!

Négyszer!!!!

A nyakán tenyérnyi vörös folt éktelenkedett, 4 érme méretű dudorral, és szegénykén látszott, hogy az ecetes zsebkendő nem igen enyhíti fájdalmait. Rögtön tudtam, hogy a Levendula balzsam jót fog tenni neki. Megkérdeztem tőle, hogy segíthetek-e? Pistike könnyes tekintettel, reszkető szájjal igent bólintott. Gyorsan kikotortam a balzsamomat a táskámból, és bekentem vele az érintett területet. Közben folyamatosan magyaráztam, hogy eltereljem a figyelmét.

 

Tündi óvo az ölébe vette, és ringatta, hogy megnyugtassa. A kezébe nyomtam a tégelyt, és kértem még kétszer-háromszor kenjék be a következő 1 órában. Közben Katám is odaért, egy pakli kártya volt a kezében.

-Játszol velem? – kérdezte Pistikétől. Rákacsintottam. Kis okosom, egyből értette, hogy ha eltereli a figyelmét, talán jobban fogja érezni magát a bőrében.

 

Nyomorultul éreztem magam, de mennem kellett. Egész nap a fejemben járt, hogy milyen fájdalmai voltak, és láttam ahogy szenved. Nem tudtam másra gondolni, így pocsék egy napot tudhattam magam mögött.

Délután, mikor Katámért mentem az oviba, a Pistike futott elém, és azzal fogadott:
– Köszönöm, hogy a varázskrémeddel elmulasztottad a csípésemet!

Hát, be kell valljam, ennél nagyobb elismerést még nem kaptunk!

 

Olyan boldogság és hála öntött el, hogy azt elmondani nem tudom. Az járt a fejemben, hogy egy ilyen egyszerű kis növény, a szó legnemesebb értelmében, milyen “csodára” képes, ha a megfelelő módon, rendeltetés szerűen használjuk. Nincs ebben semmi hókusz-pókusz, és ne gondold, hogy én mindenható-mindet tudó-kihaénnem-szupercsávónak gondolom magam. Mindössze egy eszköz vagyok, hogy a természet nyújtotta segítség és tudás eljuthasson oda, ahol szükség van rá! Az emberekhez!

Lehet, hogy Ő nem fog emlékezni erre a dologra, de én soha nem fogom elfelejteni, ahogy felnézett rám, és a szeme tele volt őszinte hálával.

child-974947_960_720

Tags:

This is a unique website which will require a more modern browser to work! Please upgrade today!

Frissítettük adatvédelmi szabályzatunkat. Oldalunk sütiket használ. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close